Kilincsek 2.

MARGIT NÉNI

- Hoztam még egy kis pohárka vizet a citromtorta mellé - tette le a teli kancsót Margit néni a képviselő elé - Várjon, el is felejtettem, ha már citromtorta, milyen mutatós lenne egy-két citromkarika a vizébe, nem gondolja? Na, vágok is fel párat, sietek vissza! - viharzott ki a konyhába, válaszra lehetőséget sem adva a képviselőnek, aki kínjában a horgoltfehér terítő csipkés szélét gyűrögette. Az étkezőasztalon előtte egy nagy Vermeerkék tányérban egy nagy szelet, habos citromtorta türelmetlenkedett. A vékony piskótarétegbe szinte beleolvadt a selymes vaníliaízű hideg hab. A habot, hogy ne folyjék el, egy masszív, fényessárga citromréteg övezte, olcsó savanyú ízét pedig tökéletesen kiegyensúlyozta a torta többi, édeskés íze.

A képviselő még mindig a terítőt piszkálva felnézett az asztal fölötti képekre. Mindegyiken Margit néni volt, ráadásul ugyanabban a pózban. A háttér változott, egyszer erdő volt mögötte, máskor a tihanyi félsziget az apátsággal, egy másikon meg egy fogorvosi rendelő váróterme. Egyik kezét csípőre tette, másikkal egy like jelet mutatott. Szemét sínapszemüveg mögé rejtette - igen, még a fogorvosnál is - arcán pedig nagy mosollyal nézett a kamerába.

A képviselő minden alkalommal, mikor itt járt, megnézte ezeket a képeket, amik csakugyan, mint az ajtón a névtábla, aranyfényű kerettel voltak kiemelve. A képek mellett hirtelen feltűnt az igazi Margit néni, kezében a citromkarikákkal telesavanyított kancsó víz, vagy inkább már mondhatjuk, hogy limonádé.

- Remélem ízleni fog a drága képviselőnek a süti. Szeretek sütni, de hát ezt a képviselő is pontosan tudja, nemigaz? - nevetett fel. A szerencsétlen meg csak kellemetlenül bólintott egyet, sőt, még egy 'haha' is kijött a száján. Lehajtott fejjel a tányérjára nézett, és megállapította, milyen tökéletes látványt nyújt a kék tányér az azzal komplementer sárga citrommázzal. Margitka persze folytatta.

- Ha szüksége lenne még valamire, kérem, tudassa velem a hiányosságomat, és kérem engedje meg hogy kiengeszteljem vele hibáim kijavításával.

A képviselőnek már tényleg elege lett az öregasszonyból. Mindig ez volt, mikor idekényszerült hozzá. Persze, nagyon kedves, hogy süt neki és ennyi mindent megtesz érte, de ez hihetetlenül kellemetlenül érintette őt.

- Na de drága képviselő, hát maga miért nem eszik? Hisz itt ül már mióta, és még érintetlenül fekszik az étel maga előtt?

Hogyan mondod meg egy őrültnek, hogy nem szereted a citromtortát? A képviselő bátortalan volt és fáradt a kifogások keresésére, pedig milyen jól passzolt volna, ha a tál és az étel színkompozíciójáról kezd el beszéni! Ez akkor viszont eszébe sem jutott.

- A kurva anyját a képviselőnek! Hát nem láttam ezt előre! A sok munka és lelkesedés mire való, ha végül ezt kapom! Nem!! Wáááá! - üvöltött. Nagyon hangosan üvöltött, majd felállt, üvöltve rohangált körbe a szobában rózsaszín mamuszában, és csapkodott a levegőbe, még mindig üvöltve. Kirohant a szobából, rekedt hangja már csak a képekkel teli fal mögül hallatszódott. A képviselő tágra nyílt szemekkel bámult maga elé, teljesen elképedve, hiszen így még sosem alakultam a dolgok. Mikor ráeszmélt, hogy most kéne lelépni - igaz, a közösköltséget nem kapta meg, de inkább fizetné ki annak többszörösét ő maga, minthogy még itt maradjon egy percig is - gyorsan fogta magát, felállt a székről, és gyors léptekkel az ajtóhoz közelített. Már majdnem a kilincshez ért, mikor egy száraz kéz állította meg a felkarját szorítva. Megfordult és szembe találta magát a megbolondult tulajjal. Ijedten nézett egy síszemüvegbe, melynek tükröződésében saját magát látta csak.

- Egy fényképet! - követelte tőle Margit - Készítsen rólam egy fényképet!

Egy kamerát nyomott az reszkető vendége kezébe, majd kicsit távolabb állt, a szoba közepefelé, és felvette a szokásos pózt; egyik keze csípőn, másikkal egy like jelet mutatott mellkasa előtt.

A gép kattant, ez a megfoghatatlan látvány pedig örökre meg lett örökítve. Tényleg, mert miután a képviselő távozott - egyébként sértetlenül -, Margit néni már nyomtatta és keretezte is a képet. A falra is hamarosan kikerült az a többi mellé.