.

Egy ismeretlen Petőfi-vers

A Bakony szálló a világ legrondább szállója. Ámde a bejáratán domborművű emlékmű hirdeti, hogy Petőfi is megszállt ugyanitt. Ettől ellágyulok, a mocskos falakon, a cellaszerű szobákon, a pince formájú folyosókon átleng valami varázs. 

A szobaasszony azonban elárulja, hogy Petőfi egykori szállását rég lebontották. Csak egy terméskő fal maradt meg az eredeti épületből.

A varázs elszáll. Ágyam kemény, és nyikorog, ágyneműm nyirkos, az ablak alatti benzinkút mellől percenként indulnak motorbiciklik, benzinbűzzel és pokolzsivajjal töltik meg szobámat. Az étteremben zene szól, az utcán részegek ütköznek egymásba, összetegeződnek, megharagusznak, kibékülnek és énekelnek. "Anyám, te nem szeretsz - panaszolja az egyik -, miért nem szereted a te szerencsétlen fiadat?"

Hajnalig virrasztok.

E nap hajnalától kezdve egy bizonyos helyen, melynek hollétét csak derítsék ki az irodalomtörténészek, a következő vers olvasható:

Bemegyek a "Bakonyba"

És kiköpök,

Ilyen piszok helyre többé

Nem jövök.

Írta Petőfi Sándor